(Elektromos Művek)
Budapest, Váci út 72-74.
Az 1881-es párizsi világkiállítás után, ahol is a villamos izzólámpa először mutatkozott be, hatalmas léptékkel indult világhódító útjára a villamosság. A világ első közcélú elektromos áramfejlesztő telepe az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban létesült 1882-ben. Ebben a fejlődéstörténetben az úttörő európai város Milánó volt, ahol 1883-tól szolgálta az új energia a városlakók kényelmét.
Bővebben:
A korabeli Magyarországon az első áramfejlesztő telep Temesváron létesült, és Európában először ebben a városban használtak általános utcai közvilágítást is. A magyar fővárosban viszonylag későn, csak 1893-ban indult meg a központi telepekről táplált villamos áramszolgáltatás. Ennek oka az volt, hogy Budapestnek ebben a kérdésben nem volt az idő tájt szabad keze. Az osztrák Allgemeine Österreichise Gasgesselschaftnak ugyanis 1879-től kizárólagossági joga volt a magyar főváros területén világítási célokra szolgáló cső- és egyéb vezetékeknek a lefektetésében.
Ezt csak 1891-ben sikerült a pesti városvezetésnek módosítani, s ezen a területen függetlenedni a Lajtán túli cégtől. Az elektromos világítás bevezetésére Budapest városvezetése 1892-ben versenytárgyalásokat írt ki, azzal a kikötéssel, hogy az építendő telepnek a város belterületén kívül kell megépülnie. A döntés értelmében végül két vállalat kapott koncessziót, mindegyik a mai XIII. kerület területén kezdte meg a beruházást. Ez a két magánvállalat volt az, ami ellátta Budapestet elektromos árammal a XIX. század legvégén. A Magyar Villamossági Rt a Váci út – Tisza utca sarkán létesített áramfejlesztő telepet (ma is itt van az ELMŰ), míg a Budapesti Általános Villamossági Rt (BÁV) a Tutaj utca – Berzenczei (mai Hegedűs Gyula) utca sarkán kezdte meg az építkezéseket. (Érdekes, hogy a két vetélytárs cég szinte látótávolságon belül, meglehetősen közel helyezkedtek el egymáshoz.)
A BÁV Rt az 1893 májusában megkötött koncessziós szerződés értelmében ugyanabban az évben megkezdte az áramszolgáltatáshoz szükséges berendezések létesítését. A kazánokat egy szintén XIII. kerületi vállalat, az Eisele József féle vasöntöde szállította.
Az áramfogyasztás várakozáson felüli gyors növekedése szükségessé tette, hogy a központi telepet már első teljes üzemesztendejében bővíttették. 1895. év végére így a telep teljesítménye 3300 lóerőt tett ki. A BÁV vezetősége ugyanakkor nem csak a telep bővítésével foglalkozott, hanem az akkori viszonyokhoz képest való tökéletesítéssel is. Így például az országban elsőként itt szereltek fel ún. láncrostélyos kazánokat, amivel a füst- és koromképződést jelentős mértékben meggátolták. 1906-ban meghatározó jelentőségű volt az is, amikor üzembe helyezték az első gőzturbinát a telepen, amivel a korábban használt dugattyús gőzgépeket váltották fel. A turbinákat a szintén Váci úti Láng László gépgyára szállította az áramfejlesztőnek. A turbina jelentősége nem csak a hatékonyabb áramtermelésben állt, hanem korszakalkotó is volt a maga nemében. Ezek a modern erőgépek voltak ugyanis mind a Láng gépgyár, mind az egész ország első turbinái.
A Berzenczei utcai áramfejlesztő telep kétfázisú 1800 és 2000 V feszültségű, illetve háromfázisú 5000 V feszültségű, 26 periódusú áramot termelt. Márpedig a BÁV Rt-nek csak egyenáram eladására volt engedélye. Az áramnemeknek egyenárammá való átalakítása az átalakító állomásokon, akkori nevükön „altelepeken” történt. Ilyen alállomást létesített a BÁV a Kazinczy utcában (ma itt található az Elektrotechnikai Múzeum), a Murányi utcában, a Horn Ede utcában (ma Weiner Leó utca a VI. kerületben), a Liliom utcában (ma a Trafó) és a Logodi utcában. Az átalakító telepig távvezeték vezette az előállított áramot, ahonnan tápvonalak vitték tovább azt a fogyasztóig, ill az elosztóhálózatig. A kábeleket az utcák szintje alá 80-100 centiméternyire fektették úgy, hogy az utca egyik oldalán a BÁV vezetékei, a másik oldalon a konkurens Magyar Villamossági Rt kábelei feküdtek.
A kelenföldi erőmű beindításával (1914) az egykori BÁV telepen új korszak, a leépítés időszaka kezdődött. Az ekkor tájt már az utcanév változása miatt Csáky utcai telepként emlegetett áramfejlesztő a tartalékos szerepébe süllyedt. Abban az esetben, ha valamilyen üzemzavar lépett fel Kelenföldön vagy a terhelés előre nem látott gyors növekedése következett be, akkor a Csáky utcából oldották meg az átalakító gépcsoportok áramellátását.
A főváros a saját villamosenergia szolgáltató rendszerének a kiépítése érdekében 1918-ban megváltotta az addig magánvállalatként működő Csáky utcai fejlesztő telepeket. Véletlen egybeesés, hogy ekkor következett be a Berzenczei telep történetében a legnagyobb katasztrófa, amikor is az átvétel után 11 napra az egyik 10.000 lóerő teljesítményű generátora felrobbant. Személyi sérülés nem történt, de a robbanás fél napos áramszünetet és jelentős kiesést eredményezett. A szerencsétlenül járt gép helye több évtizedig üresen állt.
A telep egyik legnagyobb igénybevételét 1925. december 21-én érte el 18.300 kW-tal. A legnagyobb árammennyiséget ebben a korszakban 1924-ben termelte a telep, amikor is a termelés 54 millió kWó volt. Az 1920-as években történt meg az a telepbővítés is, aminek eredményeként az áramfejlesztő már egészen a Pannónia utcáig elfoglalta a területet. Itt épültek fel a különböző műhelyek (asztalos, kovács, stb) és egy transzformátor állomás mellett a munkásöltözők és személyzeti lakások is. Ezeknek az épületegységeknek az értékét ma az adja, hogy egyedül ezek maradtak még meg (XIII.Bessenyei utca).
Az 1930-as években a Csáky utcai telepet aztán fokozatosan leépítették. A dugattyús gőzgépeket 1934-ben leszerelték és eladták, majd 1940-től az erőmű már csak hidegtartalék volt, a II. világháború után pedig berendezéseit végleg elbontották.
Az eredeti funkciójától megfosztott épület az 1950-60-as években raktárként funkcionált, majd az épületben 1975-ben megalakult az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat. Mivel azonban igazán markáns és hosszú ideig fennmaradó funkciót nem kapott az épületegyüttes, így meglehetősen kevés információ áll most a kutatók rendelkezésére ebből a korszakból.
A félig-meddig üresen álló épületet aztán - amelyben időnként filmeket is forgattak - 1992-ben kezdték el lebontani, hogy helyére Budapest egyik legexkluzívabb lakóparkját, a Cézár házat építsék fel. Öröm az ürömben, hogy a hatalmas Hegedűs Gyula utcai kapuzatot megtartották. Ez ma helyi védettséget élvez...